Erdélyi birtokviszonyok. (Kérdés.)
Ezen becses lapok megbecsülhetlen szolgálatot tettek már és tesznek folyton az igazságszolgáltatásnak az által, hogy alkalmat nyújtanak érdekes kérdések felvetésének és megvitatásának ezen hasáb alatt. Az alant felvetett kérdés ilyen különösen az erdélyi birtokviszonyok szempontjából.
A kérdés pedig következő : Gyergyó-Várhegy községében lakik mintegy 400 kisebbnagyobb birtokos. Ezen birtokosok Várhegy községe nevezet alatt külön közigazgatási községet képeznek. Belső laktelkeik és külső ingatlanaik is Gyergyó-Remete községének telekjegyzökönyveiben fordulnak elő. A Várhegy községi lakosok ingatlanaikat ugy a belsőségeket, valamint a külsőségeket is egyes Remete községi szabad székely birtokosoktól szerzették teljes tulajdonjoggal és minden jogfentartás nélkül.
A várhegyi lakos birtokosok telekjegyzőkönyveikben nincsen semmi szolgalmi jog, vagy egyéb teher, mely az ingatlant szóbelileg terhelte volna, vagy terhelné feljegyezve. Gyergyó-Remete közigazgatási községe mintegy 10-15 évtől kezdőleg azon gyakorlatot folytatta, hogy a gyergyó-várhegyi birtokosok (kik egyúttal telekkönyvi tulajdonosok is) ingatlanait minden második évben fele része, vagyis az ugar farda idején — mert minden második évben a határoknak egy része ugar farda — magának a birtok-tulajdonosoknak legeltetés végett 800—1200 frt bér fizetés mellett, haszonbérbe adta és gyergyó-várhegyi birtoktulajdonosok haszonbérbe vették.
Remete községe e bérösszeget saját, majorsági pénztára javára fordította és használta a nélkül, hogy várhegyi birtoktulajdonosoknak az ily uton nyert jövedelemből legkisebb részt is adott volna. Remete közigazgatási községe által a tulajdonjognak ily kemény korlátozása ellen egyes várhegyi birtokosok a tulajdonjog korlátozásának megszüntetése iránt keresetet akarnak indítani.
A kérdés már most az, hogy tekintve, miszerint a várhegyi birtokosok ingatlanaik a Remete községi telekjegyzőkönyvekben vannak felvéve, tekintve, hogy telekjegyzőkönyveikben a tulajdonjogot korlátozó semmi névvel nevezendő megszorítás nincsen feljegyezve, tekintve, hogy szabad székely ingatlanok voltak és az eladók a szerződésekben nem tartottak fenn semmi jogot, lehet-e a Várhegy községi birtokosoknak reményök, hogy az ingatlanaik tulajdonjogának korlátozásától Remete községe erkölcsi testületét a bíróság itéletesen eltiltani s ha igen, mily körülményeket kell kiválóan a várhegyi birtokosságnak bizonyítani ?
Erdélyi birtokviszonyok. (Felelet.)
E folyóirat f. évi március 12-iki, 11-ik számában, a tényálladék rövid előadása nyomán kérdés van intézve az iránt: mit kell a tulajdonjoguk szabadságában megtámadott gyergyó-várhegyieknek bizonyítani, hogy a gyergyó-remeteieket, mint jogi személyt, az általok minden jogcím nélkül magukénak tartott legeltetési jog haszonbérbe-adásától, illetve gyakorlatából bíróilag eltiltassák ?
Lehet-e remény arra, hogy a várhegyiek által a fenti célra indítandó kereset eredményre vezessen?
Nézetem e kérdésekre nézve a következő :
Az ember szinte kétkedve kérdezi önmagától : ha vájjon lehetséges-e, hogy — mint az előadott tényállás mondja — minden jogi alap nélkül lehessen idegeneknek haszonbérbe adniok oly jogozatot, mely tulajdonképen és föltétlenül azoké, kik azt haszonbérlet útján maguknak gyakorlatul megszerzik, a mennyiben az ezeket megillető tulajdonjogi körnek alkotó része, mely mint ilyen e körből ki sem vétetett, önállósítva másokra ruházva nem lett ? !
S hiába való minden kétkedés; a kérdés mutatja, hogy igy van; hiszen különben a kérdés föl nem merülhetett volna!?
Ily viszonyában a legeltetési jognak a tulajdoni joggal, erősen hiszem, hogy a tulajdon szabadságának kivivására a per a siker reménvével megindítható.
Mit bizonyítson a felperesi külön közigazgatási község? illetve mit bizonyítsanak a tulajdonjogukra nézve alap nélkül korlátolva levő lakosok?
Az, hogy a várhegyiek telkei a tulajdonosok nevére a gyergyó-remetei telekjegyzőkönyvekben vannak betelekkönyvezve, az a bizonyítás terhe dolgában semmi változást nem szül.
Ez a teher függ a megindítandó keresettől.
A megindítandó kereset pedig nem lehet más, mint az u. n. negatoria in rem actio, vagyis az a kereset, melynek célja, kimutattatván a tulajdonjognak a mi részünkre (t. i. a várhegyiek részére) való keletkezése, visszautasitani a tulajdoni jogunkba való min amaz e den beavatkozást, az európai összes codexekben elfogadott lulaz elvnél fogva, mely juris praesumtio, melyet tehát, hogy 411, nem nekünk de az ellenfélnek kell bizonyítania, ha az ellen valamit a maga részére igénybe vészen ' t. i. hogy a szerzett tulajdonjog korlátlan, szabad mindaddig, míg bebizonyítva nem lesz, hogy valami jogi tények azt a megszorítást előidéztek.
A tulajdoni jog bizonyítása pedig telekkönyvi kivonatokkal könnyen szolgáltatható.
Más valakinek bizonyítása a tulajdonjog tekintetéből elo nem fordulhat..
A megindítandó kereset lesz az az actio, mely az osztrák polgári törvénykönyv 523. §-ában a következő szavakban érintve van: »Man kann gegen den Eigenthümer stb., oder der Eigenthümer kann sich über die Anmassung einer Servitut beschweren.« »Im ersten Falle muss der Kláger stb., ím zweiten Falle muss erdie Anmassung der Servitut in seiner Sache beweisen.«
S e szavak követelményéhez képest, de természetesen ha tagadtatnék, mert hiszen mindeu bizonyításnak szüksége tekintetéből ez a mellőzhetetlenül megkivántaló kellék, bizonyítandó még a kereseti jog alapja, a sérelem t. i. a jelen esetben a várhegyiek elknében a remeteiek által gyakorolt legeltetési haszonbérbeadás mi a haszonbérleti szerződések vagy a haszonbérleti esedékes összegek fizetése igazolása által könnyen eszközöltethetik.
Egyebet a felpereseknek bizonyitaniok nem kell.
Van-e és minő jogcímök van, ha van, a remeteieknek? ennek vitatása nem a felperesek ügye. Ezek támaszkodjanak pusztán csak a tulajdon szabad megszerzésére s a sérelem kimutatására. Valamint, ha a remeteiek jogsérelem ellen föllépni kényszeríttetnének, tartoznának a jogozathoz illő címöket, a szerzést bizonyítani és a sérelmet ugy, perbevonatásuk esetére is, az első kellék kimutatása és bebizonyítása az ő feladatuk! Hogy itt alperesekül fognak a várhegyiekkel szemben állani: ez a körülmény a bizonyítási terhén nem változtathat.
Más kérdés természetesen azután az, vájjon a 10 — 15 év óta fizetett haszonbéri összegek visszatérítése, illetve kártalanítás követelhető-e a remeteikektől ?
Nézetem szerint nem, mert a várhegyiek a haszonbérleti viszonyt szerződésileg állapítván meg, a szerződésnek részökről való teljesítése nem eshetik az indebite solutum fogalma körébe.
Még csak arról röviden egy pár szót, hogy a kérdésre a felelet az európai összes codexek szerint a fönnebbi, t i. csak az lehet, melyet itt előadtam.
A sok közül csak az osztrák, a francia s az olasz törvénykönyvekre kívánok hivatkozni.
Az osztrák szerint (354. §.) »Als ein Recht betrachtet ist Eigenthum das Befugniss mit der Substanz und den Nutzuiv g e n einer Sache nach Willkür zu schalten und jeden andern davon ausruschliesse n.«
A várhegyiek tehát jogositvák a hasznokból (ha a remeteieknek erre vagy a korlátozásra semmi jogcímök valóban nincsen) igy a legeltetésből is a remeteieket kizárni.
A Code Napoléon (541 § ) a tulajdonosnak biztosítja a törvényeken belül a legkorlátlanabb használati és rendelkezési jogot, hová mindenesetre az idegen beavatkozás kirekesztése is tartozik : »La propriété — úgymond - est le droit de jouir et disposer des choses de la maniére la plus absolue.«
A Codice civile italiano rendelkezéseit mintha csak az előbbiből vette volna, teljesen azonosan intézkedik, mondván (436. §.) : »La proprietá é ü diritto di godere e disposse delle cose nella maniera piű assoluta .«
Dr, Kleckncr Alajos, kassai jogakadémiai igazgató,
A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám) 1893 / 11. szám Erdélyi birtokviszonyok. Kérdés
A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)1893 / 15. szám Erdélyi birtokviszonyok. Felelet
