Remete papjai, a kezdetektől napjainkig.
segédlelkész, 2012-től 2015-ig
Születés helye és ideje: Marosszentgyörgy, 1983.09.23
Papszentelés helye: Gyulafehérvár, 2009.06.29
Teológiai tanulmányok: 2002-2009 – SIS
Szolgálati hely: Székelyszentkirály
Előző szolgálati helyek:
Csíkszentkirály, 1913. február 12. – Székelyudvarhely, 2008. július 14.
katolikus székely pap, egyházi író, egyháztörténész
A csíkszeredai Római Katolikus Főgimnáziumban érettségizett 1932-ben, felsőbb tanulmányait a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán végezte 1937-ebn. Római katolikus lelkészi szolgálatát Gyergyóremetén kezdte, Sepsiszentgyörgyön (1938), Tordán (1939-42), Gyulafehérváron (1943), Kolozsvárt (1943-44), Ditróban (1944), Csíkkarcfalván (1945-52), Désaknán (1952) folytatta. Közben az Antonescu-diktatúra nagyszebeni hadbírósága halálra ítélte, majd egy kommunista koncepciós perben egy éves börtönbüntetést róttak ki rá (1954-55). Kiszabadulva 1955-től plébános, majd főesperes plébános Marosvásárhelyen. 1992-ben Gyulafehérvárra ment, ahol hivatalban lévő, majd nyugalmazott vikáriusként élt és dolgozott 2006 elejéig, ekkor az udvarhelyi papi otthonba vonult, itt érte a halál. 2008. július 16-án szülőfalujában helyezték örök nyugalomra.
Első írását az Aranyosszék közölte 1940-ben. Katolikus imakönyvét 1975-ben és katekizmusát 1979-ben a gyulafehérvári püspökség adta ki. Megírta a püspökség történetét a kommunista rendszer első évei alatt (Régió, 1991/3) s a Romániai Magyar Szó 1991. augusztus havában folytatásokban közölte II. János Pál pápa magyarországi látogatása alkalmából A pápák és a magyarság sorsdöntő századai c. tanulmányát, majd külön is Magyar pápa (jelölt is volt) a láthatáron c. alatt Bakócz Tamás 1513-as pápaválasztási esélyének történetét (1991. augusztus 22.). Az Erdélyi egyházak évszázadai című, 1992-ben megjelent antológiában a gyulafehérvári római katolikus püspökség történetéről szóló tanulmányával szerepel.
Művei
1981-ben szentelték pappá. Néhány hónapig Vajdahunyadon a ferenceseknél diakónus volt, majd segédlelkész Brassóban. Onnan büntetésből került egy év után Gelencére, mert a lelkes fiatal pap prédikációjára eljártak az ortodox egyetemisták is. Aztán Gyergyóremetén volt 8 évig plébános, ahol még él az az ősi székely szokás, hogy minden január elején minden házat ismét felszentel a pap.
Gyergyótölgyesen született 1883. augusztus 10-én. A gimnáziumot Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen és Gyulafehérváron, teológiai tanulmányait Gyulafehérváron végezte.
Papszentelése Gyulafehérváron volt 1906. június 26-án.
1906-ban Gyergyóremetén káplán, majd 1908-ban Székelyudvarhelyen káplán és hitoktató.
1909-ben Erzsébetvároson latin szertartású lelkipásztor és hitoktató, ahonnan 1922-ben Csíkszeredába került plébánosnak.
1928 novemberében Szászrégenbe kérte áthelyezését, majd 1945-ben Bordosra. 1946 és 1950 között Nagyernyén plébános.
1950-ben nyugdíjba vonult.
1958-ban Léstyán Ferenc felkérésére Nyárádtőn kisegítő lelkipásztor. Misézik és hittanórákat tart. Fontos szerepe volt abban, hogy a plébánia földjeit az egyháztanács nem adta be a kollektívbe. Felkészítette a gondnokot, Szabó Sándort, hogy mindig azt válaszolja: „a magam területeit beadtam a kollektívbe, eleget tettem az állam felszólításának. Az egyház földjei pedig közösségiek, azért számadással tartozom. Átvettem eskü alatt és az utánam jövőnek át kell adnom. A földeket csakis a közösség és annak vezetője a püspök adhatja át. Tőlem ne kérjenek olyat, ami nem törvényes.” A nyárádtői egyházközség földjei megmaradtak. Később egy részét elfoglalta az állam. (Szabó Sándorné Eliza, id. Nyárádi János nyárádtői lakosok közlése 1982-ben.)
Merza István plébános 1966-ban Vízaknára vonult vissza, ott is hunyt el, 1967. december 2-én.
