Zsögödi Nagy Imre Följegyzések (1954—1955) című önéletírásában így emlékszik Gyergyóremetére:

Gyergyóremetén, ahova gyakran jártam, Szabó Jóskát, az elvetélt, sajnálatra méltó szobrászt kerestem föl. Fölöttem járt iskolába, s úgy bámultam diákkoromban, mint nagyon tehetséges embert. Ő szerzett egy szolgálóleányt, akit nagyon beajánlva vittem Zsögödre. Remete még ma is foglalkoztat szapora, egészséges népével. Bármerre fordult az ember, akármelyik utcába, játékra, hódobálásra, iskolába menet úgy ömlött a sok gyermek a hegyoldalon, amerre csak a szem ellátott, mint egy Brueghel-képen. Ilyen, egészségtől kicsattanó arcú leány állt előttem. Beszéde nem úgy hatott, mint a csíki tájszólás; a tanító azt mondta, hogy abban a csekély hatkilométeres utcában, amit Lúdfarkának hívnak, így beszélnek.

 

Csíksomlyót nem kell bemutatni senkinek. Gyergyóremetén gazdag hagyománya van a búcsújárásnak, nincs remetei aki bár egyszer nem fordult volna meg ott életében.Úgy érezzük, mindent tudunk erről a csodálatos kegyhelyről, hiszen haza megyünk amikor Mária lábához járulunk.

Vagy mégsem tudunk épp mindent, amit tudni illene?

Mi a csuda a tejláb? Manapság nehéz elképzelni, pedig az egykoron nagyanyám által még használt alkalmatosság modernebb formában ma is él a tejiparban - és nem csak. Tulajdonképpen egy egyszerű, ötletes szerkezet, amely egy hengeres alakú, hiteles mértékűnek elismert edényből és egy korongra szerelt - vagy csak őnmagában használt - mérőbotból állt, amiről közvetlenül le lehetett olvasni az edénybe lévő tej (Gyergyóremetén "kupában" - kb 3/4 liter) mért mennyiségét.