Miközben Gyergyóalfalu vagy Szárhegy lakossága 1850-1992 között alig másfélszeresére emelkedett, addig Gyergyóremete község lakóinak száma megduplázódott - derül ki Varga E. Árpád Erdély etnikai és felekezeti statisztikája című, 1998-ban kiadott kötetének adataiból - bár Gyergyóremete lélekszámának növekedése sem volt töretlen.
Gyergyóremetével kapcsolatos érdekes információk a nagyvilágból.
Gyergyóremete-Csutakfalván nagy lelkesedéssel alakították meg a Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetét.
Laczkó Vass Róbert
Bűvölő
sokembernyi magasból
menlevél egy virágcseréphez
parány virágot
a világ tetejéró1
melléd ültetek
sziklarózsa-gyöngy
kelyhében kristálytiszta
harmatcsöpp remeg
hogy összemosson
könnyet és mosolyt miként
földet és eget
s növesszen ajkunk
szögletére gyönyörben
ékes íveket
Gyergyóremete, 2000.
Furcsa élményekben van része néhanapján a magamfajta kutakodó embernek. Sokszor nem tudom, nevessek-e, sírjak-e, bosszankodjak, vagy csak a korszak, a "korszellem" számlájára írjam a megtalált írásokat, riportokat. Így jártam ezzel az 1957 májusában a Művelődés májusi számában megjelent riporttal is. Több dolog miatt is érdekes az egész, az először itt megjelenő"szórvány-ipar", "szórvány-gyárak" kifejezés majd tíz éven át volt a romániai magyar (kultúr)propaganda kedvenc szófordulata, a munkás-paraszt "egymásraborulás" zsargonjának jellemző eleme. Másrészt amikor anyira eszméltem, hogy kezdtem meg- és kiismerni a körülöttem zajló életet a riport szereplőinek tekintélyes hányada már szintén "cserbenhagyta a közösséget", nem maradt meg közülük csak pár, tiszteletre méltó, megbecsült ember. Harmadsorban személyes érintettségem is van a dologban - na nem, nem az hogy én is szerepeltem azon a bizonyos színpadon, hanem az, hogy szüleim éveken, évtizedeken át, minden hivatalos tisztség és ellenszolgltatás nélkül végezték azt a kultúra-szervezési munkát - beleértve az amatőr színjátszó csoport létrehozását és működtetését is - , ami a pártalapszervezeti titkár elvtársnak, a klub-igazgató feleségnek, a nagy zenebarát, szovjet iskolákban kupálódott mesterből lett mérnöknek és társaiknak nem sikerült.
Rég volt, tán igaz se volt. De azért érdemes elolvasni!
Mélik András honvédfőhadnagy már 1916 szeptember 2-án jelentette dr. Bernády kormánybiztosnak, hogy:
„Gyergyó Ditró és Remete községekben múlt hó augusztus 29-én és 30-án az ottan lévő nagyrészt román származású csendőrök és a trén fedezésére kirendelt mintegy zászlóalj cseh katonák együttértve boltokat, lakásokat, pincéket feltörtek, kifosztottak és az ott maradt lakosságtól állatokat, majorságot harácsoltak anélkül, hogy erről írást adtak volna. Ezzel kapcsolatban azt is jelentem, hogy ezen dolgok látására a községben maradt csőcselék is neki bátorodott és szintén hasonló módon garázdálkodott az ottan maradt gazdátlan otthonokban”.
Marosvásárhely város levéltára, Főispáni iratok, 2794/1916. sz.
