Gyergyóremetén 1910-ben gyűjtötte Kodály az Elmenék a zöld erdőbe kezdetű népdalt. Több változata is ismert, én gyerekkoromba ezzel a szöveggel ismertem meg:

Maros mellett két szép ződ ág, hajlandó,
Reá szállott két szép madár, illendő.

Egyik madár Angi József, illendő,
Másik madár Szabó Katalin, hajlandó.

Szeretünk tréfálkozni, mindenki tudja. Nem véletlenül gyűjtöttek itt például eredeti vicc őstípusokat. Sajnos az eredeti szöveg nincs meg, de a típusleírásokból is ráismerhetünk az eredeti észjárásra:

1. "Oláhfalviak két embert Pestre küldenek, hogy tanulják meg, mi az a "vicc". suhanc az egyik ember arcára teszi a kezét, a másiknak mondja, hogy üssön a kezére. az ütés elől a kezét elkapja. A két ember otthon számot ad a tanultakról."
2. "Oláhfalviak a szélben hullámzó vetésről azt hiszik, el akar futni. Cséphadaróval leverik."
3. "Remetei ácsok fát kérnek fizetségként az oláhfalviaktól, csak annyit, amit ki kell vágni, hogy haza tudják vinni a létrát. Amikor megkapják az engedélyt, keresytbefordítják a létrát és úgy indulnak haza."

Eredetileg feljegyezte 1916-ban Gyergyóremetén Molnár Károly.

Szerintem nem kell megmagyarázni, mire szól ez a felhívás, de ha még is, nálam okosabb emberek megtették, a remetei emberektől begyűjtött adatok alapján:

"gricsezik, giricsezik (az előbbi alakváltozataként) 'korcsolyázik' (Gyergyóremete), gricsezik (Kicsibükk:Gy.), gricsezik (Csutakfalva, Eszenyő:Gy.) [...]"

A cserge szó sokak számára jól ismert, Gyergyóremetén ezt gyapjúlepedőnek hívják. Melegségével, szépségével barátságossá varázsolja a szobát.