tyúkeper J: faeper; Maulbeer (SzékNySz. 137). N. uo.: Háromszék: Feltorja, Altorja, Futásfalva, Ikafalva, Kézdiszentlélek, Szárazpatak; Csík: Csíkkozmás, Fitód, Pottyand, Madéfalva, Karcfalva, Gyimesbükk; Gyergyó: Marosfő,Vasláb, Gyergyóújfalu, Marosfalva, Gyergyócsomafalva, Kilyénfalva, Gyergyószentmiklós, Gyergyóremete, Csutakfalva, Eszenyő, Kicsibükk, Gyergyóditró, Orotva, Gyergyóhodos, Borszék, Gyergyótölgyes, Tekerő patak. Nyelvjárási elnevezés Erdélyben. A Székely Nyelvföldrajzi Szótár értelmezése, a faeper, Maulbeere a magyarországi modern botanikai nevezéktanban a Morus D-Mora 'eperfa'(P. 430) neve. Hívták szederfa néven is. Tyúkeper elnevezése valószínűleg onnan ered, hogy a fa alatti lehullott - a földiepernél lényegesen apróbb szemű - gyümölcsöt a tyúkok szívesen felszedegetik. Motiválhatja az is még az elnevezést, hogy éjszakára a tyúksereg "felgallyaz", föltelepszik az eperfa ágaira,mert ott napnyugta után védettebb helyen tudja magát bizonyos tyúktolvaj ragadozóktól.
A Kereszthegyre jártunk évente többször is, főleg az őszi időben a tűzifát hazahozni onnan, a kereszthegyi erdőből. S mindig ott mentünk el egy kőhalom mellett, amit édesapám az Örmény temetőnek mondott. S mikor elment mellette, akkor mindig egy követ odadobott a már nagy kőhalomra s imádkozta a megszokott halottakért való imádságot: Adj Uram örök nyugalmat néki és örök világosság fényeskedjék neki.
A kőhalom akkor olyan két méternyi magasságú volt. Kereszt nem volt rajta.
A gyilkosság egy csorgó mellett történt, amit azóta is Vérescsorgónak neveznek. Ott mentünk el a csorgó mellett s nem egyszer a szomjunkat oltottuk annak vízéből.
Attól lefele volt a nagy kincstári erdő, le egészen a messze Laposnyáig. A hatalmas nagy terület az államé volt. A falusiak úgy nevezték, hogy kincstári erdő.
Oda is némelykor bemerészkedtünk egy-egy szál száraz fenyőért amikor úgy érezte édesapám, hogy nincs közel erdész. Mert a kincstárnak két erdésze volt, akik állandóan őrizték az erdőt.
A gyilkosoknak a tettére azután fény derült -ahogy édesapám mondta- mert az egyiknek a lánya Szászrégenben szolgált s ott álmából felriadt s akkor megkérdezték tőle, hogy mi van, s ő valamit elárult.
Aztán a gyilkosokat megbüntették.
A Vérescsorgó az út martjában van, a víz az út alatt folyik át.
Erdélyi Zsuzsanna "Hegyet hágék, lőtőt lépék - Archaikus népi imádságok" c. könyvében is sok gyergyóremetei vonatkozású adatot találunk. Ezekből adunk közre itt egypárat.
Magához fordulok,
Nemző éldes apám,
Ki engem feltartott,
Szárnyamra bocsátott.
A faluban gyűjtött igen gazdag népmesekincs sokhelyen felbukkan néprajzi munkákban, folklórgyűjteményekben. Az alábbiakban ennek egy igen különleges esetét mutatjuk be, amikor a gyergyóremetei népmese-kincset az egyetemes magyar népmesekincs arhetípusainak illusztrálására, a magyar népmese alfajainak bemutatására használták fel az egyik legrangosabb magyar kiadványban, a Magyar Néprajz V. kötetében.
