József Attila-díjas írónk egyik nyilatkozatában írói elveiről így vallott. „A világ megváltoztatásához úgy akarok hozzájárulni, hogy tanúvallomásommal könnyítsék felelősségemen, s gyógyulásommal igyekszem könnyebbé tenni minden lelkiismeretet, mely szavamra figyel”. Az író a kor nagy témájának tekinti mindazt, ami a második világháború és az azt követő korszakban történt és véleménye szerint ezekről úgy kell írni, hogy érdekeltsége szerint kit-kit más-más módon, de szíven találjon, vagy megrendítsen.
Irodalmi alkotások, amik valamilyen úton-módon kapcsolódnak Gyergyóremetéhez.
— Versek. A Bólyai Akadémia kiadása —
Cseres Tibor neve különösen az erdélyi olvasók előtt. Ismeretlen. Pedig innen indult el Erdélyből, Gyergyóremetéről ismeretlen világok felé, még a román idő mélyén, hogy aztán, mint annyi „bujdosó” társa, Budapesten kössön ki. Az ut, amíg idejutott, valószínű nem volt könnyű. Sok göröngy és tövis szúrt lábába s még több a szivébe, mert azokból a versekből, amelyekkel most az ismeretlenségből az olvasó elé lép, csak erre és csakis erre lehet következtetni...
Cseres Tibor „Zöld levél árnyéka“ cimü kötete mindössze 46 oldalból áll. Verseiben azonban annyi keserűség, annyi kemény, konok dac van, amennyi egy egész életre, egy ezer oldalas kötetre is sok volna...
Cseres Tibor a szókimondó költők közé tartozik, mint ahogyan a szókimondó költők és Írók közé tartozik majdnem valamennyi fiatal lró és költő kortársa is. Csakhogy a szókimondásnak több módja s több formája van. Cseres Tibor a legegyszerűbbet választottéi. Szókimondásai, szó- és gondolatfüzései gyakran mégis a bonyolultság, a nyugtalanság, a lázadás látszatát keltik az olvasóban. Mindegyre az az érzése az embernek, hogy nem eléggé forrott ki mondanivalója s ezt éppen ezekkel a szókimondási módszerekkel akarja kendőzni...
Vannak azonban Cseres Tibornak meglepően szép, nyugodt, férfiasan érett verssorai is. Egyik legszebb s legerősebb verse „Annának", ajánlása pedig a következőképen szól: „unokanénémnek, aki Bukarestben szolgál". Idézzük egyik szakaszát:
Nézd a könnyüröptű madarat.
Hallgasd a boróka szavát a havas lejtőn.
Kóstold meg mit izen a mozsárból a mák.
S ha térded gyengül, megbicsaklik,
s minduntalan földrerogy,
az segít ha így imádkozol:
Zöld levél árnyéka, el ne haggy.
Cseres Tibor ma mindössze csak 28 éves. Ha majd megtalálja valóban a saját hangját, bizonyára még értékesebb alkotásokkal fogja gazdagítani, színesíteni legújabb irodalmunkat.
Keleti Ujság, 1943. március (26. évfolyam, 49-72. szám)1943-03-12 / 58. szám
A száz éve született Gorkij ünneplésére 1968 májusában keletről és nyugatról számos írótársulást hívtak vendégül Moszkvába. A Magyar Írószövetség akkori elnöke vezetésével kéttagú küldöttség indult Budapestről. A véletlenek, többek lemondása következtében a delegáció második tagja én lettem. Vállaltam, mert egyebek mellett kíváncsi voltam Moszkvára. (...) Számos Gorkijt méltató eszmefuttatást elblicceltünk együtt a „grúz herceggel’ ’ az ünneplő napokban, de a végbúcsú bankettjén mégis ott kellett lennünk. (...)
Laczkó Vass Róbert
Bűvölő
sokembernyi magasból
menlevél egy virágcseréphez
parány virágot
a világ tetejéró1
melléd ültetek
sziklarózsa-gyöngy
kelyhében kristálytiszta
harmatcsöpp remeg
hogy összemosson
könnyet és mosolyt miként
földet és eget
s növesszen ajkunk
szögletére gyönyörben
ékes íveket
Gyergyóremete, 2000.
valék siralom tudatlan
ebül éltem úgy ugattam
hogy itt hagytál tönkreverve
másról szólt a kettőnk terve
végemérhetetlen élet
nyomorít mint végítélet
érlel évszázadok óta
borzas középkori óda
pattanásig feszült álom
nem idill volt inkább járom
szabadságra csukló törvény
örve kínoz mint a köszvény
járnék talpig becsületben
meztelen ahogy születtem
de leplemmé lett a fényed
nesszosz-inged jaj megéget
hullafoltok így teremnek
nimbuszán az isteneknek
tűzkeresztség mózes bokra
feslik fel a horizontra
zöld remények termőföldjén
szurkot könnyezik a tömjén
füstölheted szentté magad
a boldogság beleragad
foglyul ejt mint a borostyán
csak én hullok át a rostán
hogy te tündökölhess megint
szertartásosságod szerint
meg hiába szégyenültem
csalni hozzád menekülem
s ha zülöttem szerelembe
téged sirattalak benne
nálad már nem ér a reggel
telve torkig sérelemmel
sikátoros vaksötétben
suhan az árnyékod éppen
köd előtted könny utánad
nem marad más csak utálat
s az a megveszekedettség
ami tőlem elrekeszt rég
bárkit illetsz belerokkan
szomjuhodhat a pokolban
pörkölődhet bőre ronggyá
legalább egy áment mondj rá
vagy a sodrás hordja messze
kapaszkodhat ha van mersze
szalmaszáltól szalmaszálig
míg a tenyere szétmállik
s ahogy elernyed a szándék
a levegő már ajándék
önmaga mélyébe sülyed
vesztében is elkerüljed
