— Versek. A Bólyai Akadémia kiadása —
Cseres Tibor neve különösen az erdélyi olvasók előtt. Ismeretlen. Pedig innen indult el Erdélyből, Gyergyóremetéről ismeretlen világok felé, még a román idő mélyén, hogy aztán, mint annyi „bujdosó” társa, Budapesten kössön ki. Az ut, amíg idejutott, valószínű nem volt könnyű. Sok göröngy és tövis szúrt lábába s még több a szivébe, mert azokból a versekből, amelyekkel most az ismeretlenségből az olvasó elé lép, csak erre és csakis erre lehet következtetni...
Cseres Tibor „Zöld levél árnyéka“ cimü kötete mindössze 46 oldalból áll. Verseiben azonban annyi keserűség, annyi kemény, konok dac van, amennyi egy egész életre, egy ezer oldalas kötetre is sok volna...
Cseres Tibor a szókimondó költők közé tartozik, mint ahogyan a szókimondó költők és Írók közé tartozik majdnem valamennyi fiatal lró és költő kortársa is. Csakhogy a szókimondásnak több módja s több formája van. Cseres Tibor a legegyszerűbbet választottéi. Szókimondásai, szó- és gondolatfüzései gyakran mégis a bonyolultság, a nyugtalanság, a lázadás látszatát keltik az olvasóban. Mindegyre az az érzése az embernek, hogy nem eléggé forrott ki mondanivalója s ezt éppen ezekkel a szókimondási módszerekkel akarja kendőzni...
Vannak azonban Cseres Tibornak meglepően szép, nyugodt, férfiasan érett verssorai is. Egyik legszebb s legerősebb verse „Annának", ajánlása pedig a következőképen szól: „unokanénémnek, aki Bukarestben szolgál". Idézzük egyik szakaszát:
Nézd a könnyüröptű madarat.
Hallgasd a boróka szavát a havas lejtőn.
Kóstold meg mit izen a mozsárból a mák.
S ha térded gyengül, megbicsaklik,
s minduntalan földrerogy,
az segít ha így imádkozol:
Zöld levél árnyéka, el ne haggy.
Cseres Tibor ma mindössze csak 28 éves. Ha majd megtalálja valóban a saját hangját, bizonyára még értékesebb alkotásokkal fogja gazdagítani, színesíteni legújabb irodalmunkat.
Keleti Ujság, 1943. március (26. évfolyam, 49-72. szám)1943-03-12 / 58. szám
A száz éve született Gorkij ünneplésére 1968 májusában keletről és nyugatról számos írótársulást hívtak vendégül Moszkvába. A Magyar Írószövetség akkori elnöke vezetésével kéttagú küldöttség indult Budapestről. A véletlenek, többek lemondása következtében a delegáció második tagja én lettem. Vállaltam, mert egyebek mellett kíváncsi voltam Moszkvára. (...) Számos Gorkijt méltató eszmefuttatást elblicceltünk együtt a „grúz herceggel’ ’ az ünneplő napokban, de a végbúcsú bankettjén mégis ott kellett lennünk. (...)
