Balás Gábor író-jogtörténész a nagyközönség számára legismertebb munkái a Panoráma Utazások múltban és jelenben sorozatában jelentek meg, A székelyek nyomában. 1984-ben, A székely művelődés évszázadai. 1988-ban. Ezekben és a Szom- bathy Gyula és László Gyula szerkesztette Magyarrá lett keleti népek ben a székely- ség múltját, művelődéstörténetét tárta fel. Két évvel Balás Gábor 1995-ben bekövetkezett halála után a Közdok szerény papírkötéses kivitelű 176 oldalas kiadvánnyal tisztelgett emlékének.

A bevezetőben a szerkesztő a magyarság őstörténetének egyik legizgalmasabb kérdésére, a székelyek eredetére keresve a választ nyelvjáráskutatásra, névtani elemzésre támaszkodva a hun-onogur-avar-magyar eredetre alapoz. „A régi írók szerint a hun birodalom népei közé tartozunk, magunkat a magyarság népcsoportjának tekintjük. ..,mi az onogurok (Hz nyílnak) nevezett szövetségben voltunk együtt a többi magyarral és ebből néhány hadunkkal (törzs) átjöttünk az avar birodalom területére...”

Kikristályosodási helynek a mai Mezőség (Csigla mezeje) bizonyult, ahonnan a 9. századtól a 13. századig tartó folyamat a Székelyföldre húzódás. A szé- kelységet elmorzsoló-gyengítő meggondolatlan telepítési politikára korai példákat hoz. V. István Megyésről az Aranyos folyóhoz, Károly Róbert Máramarosszi- getre telepít székelyeket. A Habsburg-uralom idején a madéfalvi veszedelem jelentős kivándorlást indított el. A bukovinai székelyek kirajzásai, a századelő székely kivándorlásait az 1916-os és 1918-20-as menekülthullámok, az 1941-es elhamarkodott Szatmár megyei telepítést az uralomváltás után a Budapest környéki telepítés követte. Végül megfogalmazza a kötet céljait Balás Gábor. A székely öntudat és a székely népi tulajdonságok megőrzése mellett fontosnak tartja a magyar közvélemény tájékoztatását, hogy ne idegennek, hanem magyarnak tekintsék a székelyeket, akikkel törődni kell és nem szabad elporladásnak kitenni. Ezért gyűjtött csokorba székely életeket, önéletrajzokat.

A kis kötet gerincét atyja, Balás Elek (1883-1959) önéletrajza adja. Szerzője szerint családja gyökerei a székelyföldi megtelepedés koráig visszavezethetők, hiszen a Balások a Jenő nem egy ágát alkották, őstelepesek Csík-Gyergyó és Kászon székek területén. Szűkebb családjuk a mohácsi vész után rajzott ki a Maros-balparti új telep, Gyergyóremete első lakosai közé tartoztak. A szájhagyományok és okiratok szerint a legrégibb biztosan ismert személy Remetei Balás István lófő az 1655. évi lustrum alapján. Nagyapja, Balás Elek 1848-ban Bemet kísérte hadnagyként Törökországba. Apja, Balás János gazdálkodó, értett németül, románul kiválóan beszélt, Remete falu bírája is volt. Gyermekkorát a székely falu szokásaihoz híven töltötte el. Atyja mellett a gazdálkodás minden fortélyát kitanulta, a jég hátán is megélő székely mozgékony- sága-talpraesettsége vezérelte egyéni útját. A más vallásúakkal és nemzetiségűekkel szembeni türelmes magyar értelmiségi viselkedést apja példáján kezdte megtanulni, aki a románokkal és a cigányokkal a saját nyelvükön beszélt üzleti tárgyalásai alkalmával. Elemi iskolái elvégzése után Marosvásárhelyre, a katolikus algimnáziumba, ötödik osztálytól kezdve csíksomlyai gimnáziumba került. E kiváló iskolákban a magyar diákok mellett örmény és román diákok is jártak. Balás Elek a Lucianu-féle memorandum-per idején megvédte román diáktársait.

Érettségi után 1901-től a kolozsvári egyetem jogi karára iratkozott be. Egyetemi évei legnagyobb élményeként élt meg, hogy 1903-ban az egyetemi ifjúság kiküldöttjeként Rómába utazhatott XIII. Leó pápa jubileumára. Szemtanúja a kolozsvári Mátyás-szobor avatásának. Tanárairól megjegyzi, hogy sosem tettek különbséget nemzetiségre, felekezetre való tekintettel. Kolozsvár és a székelyföldi megyék hagyományosan a 48-as függetlenségi párti politizálás fészkei. Itt ismerkedik meg a párt jeles képviselőjével, Bartha Miklóssal, az Ellenzék című lap jeles közírójával. 1904-ben a csíki választókerületben az időközi választások során korteskedik, az Ugrón Gábor, majd később Szederkényi Nándor vezette csoportosulás mellett kötelezve el magát. Az időszaki választás az ország hangulatát jelzi, az ellenzék meggyőző fölénnyel nyert.

Jogtudorrá avatása után Budapesten gyakornokoskodik. Wekerle Sándor nemzeti kormányzása idején Csík vármegye törvényhatósági bizottságába is beválasztják. Vármegyéje küldöttségében részese II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatalában. A marosvásárhelyi királyi tábla előtt szerezte meg ügyvédi oklevelét 1908-ban, ezután jól menő ügyvédi irodát tartott fenn a román megszállásig Gyergyószentmiklóson.

Kezdeményezésére alakult meg a ditrói Mezőgazdasági Bank és a Gyergyói Bank és Takarékpénztár R.T., mindkét intézetnek igazgatósági tagja és jogtanácsosa volt. Egyidejűleg városatya Gyergyószentmiklóson, tiszteletbeli főügyész, majd a háború végén a megyei törvényhatóság közigazgatási bizottságának a tagja.

Erdély 1915-ben bekövetkező román megszállása idején Budapestre menekült, az ott alakult menekültügyi bizottság tagja, feladatául a gyergyói menekültek istápolását kapja. A háború idején a 48-as Függetlenségi Párt lapjának a Magyarországnak a szerkesztésében vesz részt, itt kerül kapcsolatba gróf Károlyi Mihály or szággyűlési képviselővel, aki szintén részvényes a lapban. Károly király 1916. december 30-i koronázási ünnepségén még a fővárosban van, de a következő év elején hazatér. 1918 októberében visszautasítja a főispáni széket: „Károlyi Mihályt ismerem, egyébként tisztelem, de nem látom eléggé alkalmasnak az ország vezetésére” - indokolta meg döntését. Gyergyószentmiklóson a Nemzeti Tanács elnökévé választják. Tisztában van azzal, hogy újabb román megszállás és uralomváltás áll küszöbön, a székelység közérdekű céljaira fordítandó vármegyei magánjavaknak a székely lakosság számára történő megmentésével foglalkozott. A korábban a kultusztárcához benyújtott alapszabályok elfogadását megsürgető memorandumot vitt a minisztériumba, és kiverekedte a jóváhagyást. A román kormány e nagy székely vagyont azonnal elkobozta. Hosszú küzdelem után sikerült a székelységnek a Népszövetség genfi döntése alapján egy részét visszaszereznie. Az eredményt nagyban befolyásolták a fenti alapszabályok.

Az erdélyi második román bevonulás arra ösztönzi a fővárosban lévő székely vezető személyiségeket, hogy cselekedjenek. Székely Nemzeti Tanácsot alakítanak, melynek célja a székelység védelme és lehető felszabadítása. A Tanács tagja többek közt Balás Elek is. A Tanácson keresztül történt a székely hadosztály megszervezése, amely az ország akkori jelentős katonai erejének bizonyult.

A román hadsereg Budapestről való kivonulása után az erdélyi törvényhatóságok ott lévő tagjai az önkormányzatokat működtetik. Balás Elek Csík vármegye vezetője, főispán és alispán egyben. A trianoni szerződés szünteti be tevékenységüket.

1920 első hónapjaiban a megszállt magyar területekről menekülthullám indult el. A kormány menekültügyi kormánybiztost nevez ki, majd felállítja az Országos Menekültügyi Hivatalt. Ennek elnöke gróf Bethlen István. Balás Elek az OMH budapesti kirendeltségének irányítását vállalja, ügyköre a legterhesebb, mert a menekültek 98%-a a fővárosba irányíttatja magát, s a beléptetéstől a lakásba helyezésig minden feladat az övék volt. 240 000 menekült kiözönlését-elhelye- zését oldotta meg a hivatal két esztendő alatt, 80%-uk erdélyi volt. 1922-ben kérte felmentését, majd a Nemzeti Hitelintézet Rt. ügyész-igazgatója lett. 1934-től 10 éven át a Kúria ügyvédi tanácsának tagja, a német megszállásig, amikor betegségére hivatkozva lemondott. 1951. január 11-én érte betegágyán a halál, mely megakadályozta abban, hogy életének utolsó, az utókor számára nem érdektelen évtizedéről is tudósítson.

Míg Balás Elek a XX. századot köszöntők nemzedékének a tagja, Ferencz Vilmos Trianon évében születik Remetén. A kisebbségi sors, a román nyelvű elemi iskoláztatás folytán a társadalmi felemelkedés értelmiségi útja előtte lezárult. 12 évesen családfenntartóvá válik, erdei napszámos. Az erdei és mezőgazdasági munkás-lét szórakozásai, a remetei népélet megjelenítései. Látóköre a gyergyói erdőkig terjed, a Gyergyói-medence világtól elzárt kis katolikus székely falujáig. A nagyvilág eseményei ide is betörtek. A második bécsi döntés után a bevonuló magyar hadsereget Remetén is diadalkapu és örömünnep várta. Vegyes érzelmekkel fogadták a székelyek Erdély megosztottságát és a német-olasz döntőbíráskodást. Nem tetszett az sem, hogy leparasztozták őket. Úrnak a székelyeknél csak a nagy- kereskedők, több száz holdas birtokosok és püspökök számítottak. Ferencz Vilmost a magyar hadseregbe sorozták, az itt uralkodó címkórságon a székely fiúk nem igazodtak el. Az anyaországba kikerülve az uradalmi béres-gazda viszony keltett benne ellenérzéseket. A háború végén a szovjet hadifogságból úgy menekült meg, hogy az alakuló új honvéd műszaki zászlóaljba jelentkezett, s így a főváros helyreállításában vehetett részt. Szabadságra innen már nem haza, hanem a Buda környékére települt remetei ismerősökhöz ment és Telkibe nősült.

Különösen értékes adalékokkal szolgált a gyergyóiak vándormozgalmaira vonatkozóan. Mozgékonyságuk már a múlt században is érzékelhető volt. Tutajoz- tak a Maroson Lippáig. Deszkát fuvaroztak távoli tájakra, borvizet szállítottak a környező városokba. A leányok cselédnek mentek. A túlnépesedés kényszere Amerika, Ausztrália, Dél-Afrika távoli tájaira is elvitte őket. Az 1920-as évek végén Érmindszentre költöztek gyergyaiak, 1941-ben 140 család a Szatmár megyei Börvelybe telepedett. 1944 őszén el kellett hagyniuk a falut, ideiglenesen Mező- petri, Csanálos, Kálmánd, Nagykároly sváb telepein húzhatták meg magukat. A magyar ideiglenes kormány 1945 októberében fogadta be a Buda környéki volt apátsági földekre Telkibe, Budajenőre a remetei és ditrói áttelepedni szándékozó családokat. Torbágy, Etyek, Telki, Budajenő 1946 tavaszán a börvelyi, gyergyói telepesek új otthona lett. Jöttek még Gyergyószentmiklósról, Gyergyóalfaluból, Gyegyóújfaluból, Hódosról, Tölgyesről. Gyimesből. Egyes családok Pátyra, Budaörsre, Budakeszire települtek. Székely szórványok a budakörnyékiek elvándorlásainak célállomásai Üllő, Dunavarsány, Diósd, Páty, Tatabánya.

Érzékletes képet fest Ferencz Vilmos a keserves újgazdasorsról, a nehéz beilleszkedésről. Telki 1949 őszén téeszt alakít, 1951-ben már termelőszövetkezeti község. A falu lakossága 80%-ban remetei székely, 1954-ben sem lép ki senki a közösből. A kezdeti időszak művelődése még a népi hagyományok ápolására épült.

1955-től könnyebbé vált a hazautazás Székelyföldre. Érdekes képet rajzol a Magyar Autonóm Tartományhoz tartozó Gyergyó életéről. Tízosztályos magyar iskola működik román nyelvórával Remetén. Magyar nyelvű középiskolák, Marosvásárhelyt magyar orvosi-gyógyszerészeti egyetem teszi lehetővé a magyar nyelvű továbbtanulást. Kétnyelvű feliratok igazítják el a lakosokat az üzletekben, közintézményekben. A hatvanas évek közepén tűntek el a kétnyelvű feliratok és az autonóm tartomány.

Remetén a 60-as évek kezdetén még hallani sem akartak a szövetkezeti gazdálkodásról, 15 év múltán aztán ők is a közösben dolgoztak - nem túl eredményesen. A nyolcvanas években Remetén reneszánszát élte a népi kultúra és a vallásos szemlélet. Jelképes, hogy a csíksomlyói Mária-szobor másolata Budajenő 14. századi kápolnájába került.

Két asszonysors két kirajzás megélt története. Orosz Teréz 140 ditrói, remetei, gyergyószárhegyi család - a túlnépesedett Gyergyó - a Szatmár megyei Bör- velybe történő felelőtlen-átgondolatlan kolonizációt és súlyos következményeit láttatja egy hadiözvegy szemével. A román telepesek elűzése után, a bécsi döntés folytán magyar uralom alá került Szatmár-vidékre kerültek. A változásokat nem telekkönyvezték, a visszatérő román fennhatóság alatt földönfutóvá lettek. 1946- ban a Buda környéki falvakba telepítették őket a kitelepített németek helyére. A kétszeres beilleszkedés minden kínja-tragédiája elevenedik meg. A Szemelvények Puskás B. Ferenc okiratgyűjteményéből a börvelyi tragikus telepessors dokumentumai. A ditrói Kecseti Julianna a budai székely telepesek integrációjának keserveit láttatja. 1949-1955 közötti székely elvándorlást érzékelteti a dunavarsányi szórvány kialakulásán át.

Gyergyó kultikus központja a szárhegyi Ferenc-rendi templom és zárda története a múltba, a csíksomlyói 1990. évi búcsú a jelenbe vezeti az olvasót.

A Balás Gábor köteteiben megszokott gazdag rajzos szemléltetésből jelzésszerű néhány népi diszitőhím, címer jelenik itt meg. A szerkesztő annak ellenére, hogy félbemaradt önéletrajzot, és visszaemlékezés-töredékeket sorakoztatott fel, mégis teljes képet adott egy falu, egy vidék, egy magyar népcsoport viharos 100 esztendejéről. (Dr. Balás Gábor szerk.: Székelyek útja a hargitai tájról. Közlekedési Dokumentációs KFT. 1997. Budapest)

Szőts Zoltán

Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)2001 / 1. szám

Koldusbotra jutott a lakósság. — Két ember­élet. — Brassói bizottság a helyszínén.

(Saj. tud.)

Borzsztó felhőszakadás  pusztított a napokban Gyergyóremetén, amely tönkretette Gyergyóremete 7000-nyi székely lakósságát. A rombolás sokkal nagyobb volt, mint az első hírek után hinni lehetett.

Főurak, akik egykor idegenből hoztak „alázatos“ munkásokat

Papot sürgetnek a szétszórtságban élő székelyek

Csíkszereda, jan. 29.

Az iskolánkívüli népművelés Csíkszeredán hetenként egyszer tart előadást. Legutóbb vitéz Miklós Gergely tanfelügyelő szabadelőadás keretében ismertette a szétszórtságban élő magyarság kérdéseinek csíki vonatkozásait.

Előadása kezdetén szomorúan állapítja meg, hogy Ormányság és Garamvölgye magyar falvaiban minden 4—5-ik ház ablakát beszegelik, gazda nélkül marad, mert ezen a vidéken elképesztő méretekben dühöng az egyke és egy se . 

Vannak aztán erdélyi falvak, ahol túlnyomórészben ősi magyar nevet viselő, vérségileg kétségtelenül hozzánk tartozó emberek és családok élnek és még sem tudnak magyarul- Sziilágymegye egyik falucskájában két gazda: Nagy Juán és Nagy Dumitru ingatlan felett összekülönböztek. Mérnökhöz fordultak. A magyar szakembernek az volt az első dolga, hogy a vitás ingatlant telekkönyvi helyzetét tisztázza- Nagy elképedésére megállapította, hogy a nagyobb kiterjedésű föld az immár évtizedek óta nem létező református egyházközség nevén áll. Amikor mérnökünk ismertette a helyzetet az érdekeltek előtt, nagy lelkendezve és hiteles bizonyítékokkal alátámasztva előadták a felek, hogy Juon nagyapja kurátor, Demeteré pedig református pap volt a faluban, így némultak el a magyar egyházak harangjai Erdély községeiben.

Ma is vannak falvak, ahol még 80—90 ember állja körül a fából eszkábált haranglábát. Vigyázni kell, nehogy ezek is elnémuljanak örökre!

A Lázár és Barcsay grófok telepítési mozgalma

Előadás a továbbiak során Csík vármegye tanfelügyelője kétségbevonhatatlan történelmi adatok alapján (Domus históriák) állítja: Gyergyóvasláb, Tinka és Botatizesek, Várhegy, Galócás, Salamás, Holló, Bélbor, Hollósarka Békás és más kisebb települések idegen lakosságát a gyergyószárhegyi Lázár és Barcsay grófok telepítették be Moldovából. Ezek a Székelyföldön élő főurak olcsó és „alázatos” munkaerőket akartak A telepítés a XVII. században kezdődött- Annak idején a munkába állított idegeneknek csak keresztnevük volt. Aztán foglalkozás szerint az egyiknek például, aki a raktárak kulcsait kezelte, „Kócsár” nevet ragasztottak. Ebből a névből idők rendjén aztán „Culcer”, majd „Culceriu” nevet faragtak. A többi nevek eredetét is hasonlóan vissza lehet vezetni. Gyergyóvárhegy egyik tízese Bors családnevűekkel van tele. Ezek mind székely származásúak. Ma nem tudnak magyarul. A Domus história szerint— hangoztatja az előadó — idegenből jött rabló vette be magát, a várhegykörnyéki erdőrengetegbe. Szakadatlanul fosztogatta a Lázár grófokat. A rablóvezér ártalmatlanná tételére telepítettek erre a vidékre moldovai idegen és elszegényedett alcsíki székely családokat. 1789-ben a 189 magyar léleknek Urna -volt papja- Ugyanakkor 176 idegen lelki ügyeit két pap intézte. Hasonló volt a helyzet a többi, ma jelentős mértékben más ajkúak által lakott községekben is. — Az igazság kedvéért, megcáfolhatatlan történelmi tények alapján meg kell állapítanunk — hangoztatja vitéz Miklós Gergely tanfelügyelő —, hogy a Lázár és Barcsai grófok idegen templomokat építtettek, kegyúri alapon pópákat tartottak, — amint több egyházközség történelmi feljegyzései igazolják — alapítványokat tettek

Új viseletet öltenek magukra a ditrói és remetei legények

A lelkiek mellett az idegenből betelepített szapora családok anyagi jólétéről is gondoskodtak a földesurak ... Gyergyóbélbor községben például igen gazdag ilyen családok laknak. Immár évtizedek óta az ország két legszaporább székely községe: Gyergyóditró és Gyergyóremete látja el szolgalegényekkel ezeket a falvakat.

Valóságos székely temető lett ez a község.

Hogyan és miként? A kérdésre így válaszol az előadó: — Köztudomású, hogy a székely szolgalegények esztendőre szegődnek s kosztjuk után első fizetési eszközként „egész ruházatot” kötnek ki. Csak ezután kerül sor a készpénzben megállapított pénzöszszegre. A székely szolgalegény, aki cselédkönyve átadása pillanatában szót sem tud más nyelven egy esztendő múlva már kieresztett ingben jár gazdája jóvoltából.

A negyedik esztendőben már alig tudanyanyelvű, idegenleányt vesz feleségül s a Gyergyóremetéről elindult Péter Sándor gyermekeiből Petrescu Juon, meg Floare lesz ...  így vész, pusztul, kallódik a drága magyar élet.

Másik óriási jelentőségű, mindenképpen kiküszöbölésre szoruló jelenség a paphiány. A kérdéses területeken jelentős faipar van, hisz a Csíki Magánjavak nagy kiterjedésű erdőségei is itt fekszenek. A nyomorrúság által hegyek közé kergetett székely munkáscsalád újszülött gyermekét nem tudja magyar papnál keresztelni s utolsó óráján maga sem fordulhat lelkivigaszért magyar paphoz, mert nincs. A mindig készséges másik pap azonban kéznél van. A római katolikus, vagy református szülőktől származó gyermeket megkeresztelik más vallásra. Ezzel — mi erdélyiek jól tudjuk — eldőlt a magyarnak született gyermek nemzeti hovatartozása. — A szomorú tapasztalatokban gazdag magyarok jól látják már a helyzetet.

Ennek a világos szemléletnek köszönhető többek között például, hogy a hodosi magyar gyári munkáscsaládoknak telkeket, vásároltak s az ONCSA lakóházakat épít, számukra Nagy és minden magyarok érdekét szolgáló célkitűzés, fajtánk minél gyorsabb anyagi és szellemi megerősítése. — Gyergyóbékás 13 tízesének ősi magyar elnevezése azt bizonyítja, hogy a más fajhoz és hithez tartozók vendégekként jöttek erre a földre.

Nyáron kerékpáron, télen sítalpon járó szerzetes

Papokra és ismét papokra van szüksége ezeknek a vidékeknek. Hivatástudat érző, fajtájukat szerető, apostollelkű és gondolkozást magyar papokra, akik fajtájuk kebelére viszik az elvetélt gyermekekből álló népes nyájat Vannak szerzetesek, akik önként, nagy-nagy szeretettel és határtalan hivatástudattal vállalják ezt a munkát- Benjamin szentferences atya Kóstelek és Gyirkés községekben, közel 25 négyzetkilométeres körzetben bámulatos munkát fejt ki-

Nyáron kerékpáron, télen magafaragta sítalpakon járja szakadatlanul híveit, jön Csíksomlyóra jelenteni ... P. Benjamin nyája rendben van ... — Történelmi tények szerint immár több, mint másfélezer éve Erdély őslakója a székelység — fejezi be Miklós tanfelügyelő. — Ez a hatalmas és dicső múlt kötelez. A legmagasabb helyen ülő és intézkedő tisztviselőtől le a napszámosig egyakarattal, egységes áldozatkészséggel, hivatástudattal telített munkával azon kell dolgoznunk, arra kell törekednünk, hogy minden körülmények között helyt álljunk , fajtánk elhivatottságát, tehetségét érvényesítsük a Kárpátok koszorúi között.

Ferencz Gyárfás

Székely Nép, 61. évfolyam1943-01-30 / 24. szám

Mielőtt valaki kapkodná kezdené a fejét, az alábbi cikk, amit változtatások nélkül adunk közre, a Székely Nép, 1944. január 26-i, 20. számában jelent meg, egy budapesti újságíró tollából. Érdekes látni, hogy hogyan látott, láttatott minket a korabeli propaganda! Inkább nem kommentálom, ki-ki döntse el, mit olvas ki a cikkből.

Sárgarézből készült 1848 körül. Alakja kerek, átmérője 28 mm, magassága 41 mm.

A pecsétmező tárgyai kivésettek. A pecsétmezőben: jobbról a sugaras naparc, balról megszemélyesített növekvő holdsarló. Körirata, két kör között: GYERGYÓ-REMETE KÖZSÉG PECSÉTJE. A szöveg eleje és vége között két hatágú csillag.

Pál-Antal Sándor: Történelmi szimbólumaink. Székelyföldi pecsétek (Marosvásárhely, 2014)

A napokban számos forrásmunkában találtam információkat gyergyóremeteiek lófővé emeléséről. Nem volna praktikus egyenként közzétenni az információkat, így inkább öszeszedném az adatokat egyetlen cikkbe.

Gyergyóremeteiek a Regestrum sedis Siculicalis Csík Superioris 1702-es adataiban:

Gyergyóremete életében jelentős változásokat hozott a 19. század. 1820-­ban örmények telepednek be a faluba: a Mélik, Bogdán, Kápálb, Kápdebó, Zakariás, Dobribán, Szekula, és Czárán családok, később a Novák család.

Pár évvel ezelőtt bukkantam rá egy hivatkozásra, miszerint egy középkori eredetű torony maradványai vannak valahol Remetén. Az akkori utalásnak végre sikerült utánajárni.

Na igen, mert amint azt már megírtuk, volt egy régebbi terv is. Valaki mindenképpen látni akarta azt a muskátlit a lúdfarki bakterház ablakában. De lássuk a részleteket!