„Én Erdélyben akarok magyar gyerekeket tanítani"

Küzdelmes lesz

Gyergyóremetei beszélgetés Laczkó-Albert Elemérrel és György-Mózes Katalinnal, akik az idén fejezték be tanulmányaikat Nyíregyházán. 

— Néhány napig együtt jártuk Erdélyt. A Gyergyó és Hargita hegyeit, a Maros menti városokat, falvakat. A gyönyörű tájat Szovátától Székelyudvarhelyig, a Gyilkos-tótól a Szent Anna-tóig.

— Bizonyos küldetéstudat munkál bennem, hogy magyarországi barátainknak és érdeklődő idegeneknek megmutassuk Erdélyt. A tájat, történelmét, az itt élő embereket. Az külön öröm számomra, ha ezalatt kapcsolatok, barátságok születnek.

— Itt születtetek, itt laktok a Gyergyói- medence Maros menti, hosszan elnyúló falujában, Gyergyóremetén. Hogyan kerültetek Nyíregyházára?

— 1987-ben érettségiztem, majd bejutottam a Gyulafehérvári Katolikus Teológiára, Előbb letöltöttem a katonaidőt, majd elkezdtem tanulmányaimat a szeminári umban. Egy év után a fordulat hozta a lehetőséget, hogy lehet Magyarországon tanulni. Számomra ezt Bálint Lajos gyulafehérvári érsek ajánlotta. Rövid gondolkodás után a nyíregyházi tanárképző mellett döntöttem.

— Katalin?

— Én a távoli Jászvásáron végeztem az egyetemet, földrajz-orosz szakon. Magyar földrajzot tanultam román nyelven. Lehetőséget kerestem és kaptam arra. hogy a nyíregyházi főiskolán eltöltsek egy évet. Megismerhettem a magyar szemléletet a földrajz területén és a pedagógusi pályán. Tavaly augusztus 21-én Elemérrel házasságot kötöttünk, utána együtt mentünk el Nyíregyházára.

— Elemér! Szellemileg mit kaptatok Nyíregyházán?

— Én ott magyar-művelődésszervezés szakon végeztem. A tudáson kívül is nagyon sokat kaptam. Kikristályosodott a világnézetem, teljesen megtaláltam a he lyem a világban. Egy olyan tág rálátást kaptunk a világra, amire itt nem lett volna lehetőségünk. Mindezt köszönhetem kiváló tanáraimnak Antal Attilának, Jánosi Zoltánnak és Kiss Tibornak, akikkel, úgy hiszem, jó barátságba kerültünk.

— Az elhelyezkedést illetően milyen a lehetőségetek? Egyáltalán Romániában, Erdélyben ma a kezdő magyar tanárnak milyen kilátásai lehetnek?

— Egyáltalán nem kecsegtetőek, sőt elképesztően szomorúak. A diplomát honosítani kell, hogy szaktanárként foglalkoztassanak. Ebben semmi segítségem nincs, a magam útját kell járnom. Valószínű, hogy a közelben nem kapok állást. Akkor pedig probléma a közlekedés, a lakás, albérlet, a fizetés, egyáltalán a megélhetés. Többen maradtak Magyarországon. Csábító volt. de engem minden ideköt. Itt vannak a gyökereim, minden, amit eddig elértem, innen ered. Azt hiszem, hogy a nagyszerű négy év után sem tudnék mit kezdeni Magyarországon. Én Erdélyben akarok rhagyar gyerekeket tanítani. Diákként Nyíregyházán jobban megéltem, mint itthon tanárként. A kezdő tanári fizetés 60 ezer lej, ami jelenleg négyezer forintot jelent. Az élet meg itt is drága. Küzdelmes lesz, de úgy érzem, itt van szükség ránk.

— Szabadidőtökban Erdély tájait járjátok. Melyek a kedvenc területeitek?

— Azok a vidékek, ahol nem nagyon jár ember, amelyeket érintetlenül hagynak a turisták. Konkrétan a Gyimes, a Fogara- si-havasok, de kedvencünk a Gyilkos-tó környéke is.

—Én azt javaslom, hogy egy-két év múlva majd beszélgessünk el a pályakezdésetekről, életkezdésetekről.

— Úgy legyen.

Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)1994-08-29 / 135. szám

Csíkszentimrén, 1894. aug. 14-én született.

Gimnáziumi tanulmányait Csíksomlyón és Gyulafehérváron, teológiai tanulmányait Gyulafehérváron végezte.

1917-ben szentelték pappá.

Szolgálati helyei: Gyergyóremete, Marosvásárhely, Gyergyószentmiklós, Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár, Homoródkarácsonyfalva. 1933-tól Gyergyócsomafalván lelkipásztor.

1940. márc. 11-én halt meg Csíkszeredában.

Erdályi Római Katolikus levéltárak, 3. kötet, ELTE Egyetemi Levéltár és a Gyulafehérvári Római katolikus Érsekség

Jezsuita szerzetes

Szatmárnémetiben volt novícius, majd ugyanitt a román alprovinciában segítőtestvér. 1941-től szintén Szatmárnémetiben, de már a magyar provinciában volt ökonómus, bevásárló, pincemester, kertész, ezt követően Nagykapornakon kertész és méhész. 1946-tól ismét Szatmárnémetiben volt ökonómus, házi mindenes, kertész.

Ezek utántért haza szülőfalujába. Itt az egyházközség, Orbán László akkori plébános kezdeményezésére az ő számára építette a templom bejárata mellett (az Orbán László által faragott székelykapu mögött) található házat, utolsó éveit ott töltötte. Gyakori vendégünk volt, szerettem hallgatni, ahogy szüleimmel beszélt a világ dolgairól. Annak idején megpróbálta a lehetetlent - kb. fél esztendeig 1971 tavaszán-nyarán, harmóniumon játszani tanított. A harmóniumot, és egy tekintélyes egyházi könyvgyűjteményt a szerzet feloszlatásakor menekített haza és az egyházra hagyományozta.

A templomkertben, jobbra a kaputól van eltemetve.

Érdekes adalék, az orgona elromlása után a kántor, Bakos Károly évekig azon a harmóniumon kísérte a szentmisét. (Úgy mellesleg nagyapám unokatestvére.)

színművész

1987-ben született Gyergyóremetén. Gyergyóremetei, és – bár lassan már tíz éve Csíkban él – annak is akarja tudni magát.