Vagy máképpen fogalmazva, az első millió forrását ne kérdezd

Az 1726-ban hozott rendelettel megtiltották az örményeknek a kocsmatartást, az italok árusítását Csík megyében. 1736-ban módosították a rendeletet, mert sokan sikeresen kibujtak a tiltások alól, vagy úgy, hogy sajátjukként árulták az örmények által behozott italokat, vagy éppenséggel örményeket bíztak meg kocsmaépítéssel. Igen, a köztudattal ellentétben nem csak a tutajozást, a fa- és szarvasmarha kereskedelmet tartották a kezükben az örmények, hanem a kocsmákat is. Idővel a tiltást enyhítették, így a 19. század elején a Gyergyói medence falvaiban sorra hozták létre az örmények italárusító üzleteiket. Ilyen volt többek között Mélik Isákné, Merza Mária kocsmája Gyergyóremetén, az egyik a legrégebben dokumentált örmény tulajdonú hasonló "műintézetek" közül.

De ők voltak, akik a gyümölcstermesztést is elterjesztették a környéken. Kevesen tudják, de nagyon sok, manapság kedvelt gyümölcs - mint például a piros ribizli, az egres - elterjesztése Csíkban és Gyergyóban az örményekhez köthető.  

Így jelentek meg például a helyi székelyek étkezési kultúrájában - egyértelműen az örmények hatására - gyakori elemként a különböző tejjel sűrített gyümölcslevesek (az általában remetei vagy gyergyói gyergyói levesként ismert étel ma is füstölt sertéshús, rizs és aszalt gyümölcsök felhasználásával készül, amit fűszeres tejföllel sűrítenek be).

Oly kárért, melyet a község alkalmazottai hatásterük túllépésével okoznak, a község felelős

A gyergyó-szentmiklósi kir. járásbíróság (1886. május 4-én l,089./p. 86. sz. a.) M. Nicolaj felperesnek, L. Antal községi biró által képviselt Gyo-Remete község és J. Áron odavaló erdöbiró elleni 150 frt értékű egy darab ökör visszaadása s járulékai iránti perében itélt: L. Antal közs. biró által képviselt Gyo-Remete község és J. Áron egyetemlegesen kötelesek 8 nap s végrehajtás terhe mellett a leszállított kereseti 15 frt kártérítési tőkét s járulékait felperesnek megfizetni. Indokok: Tekintve, hogy az 1885.( évi október 17-én 2,255. p. sz. alatt felvett tárgyalási jkvben J. Áron alperes beismerte azt, hogy felperes kérdéses ökrét ő hajtotta be, s hogy azt kezesállitás ígérete mellett sem adta ki, sem ő sem alperes község bírája — tekintve, hogy a kérdéses ökör alperes község határbirájának volt átadva, honnan a községi biró rendelete nélkül nem adatott ki, s elvégre is, az érintett tárgyalás megtartása után csakis L. Antal alperes község birája rendeletére adatott ki, ezek szerint J. Áron erdőbiró és L. Antal biró közös összeműködés nyomán tartatott vissza a kérdéses ökör, s kezesállitás ígérete mellett sem adatott vissza felperesnek. Tekintve továbbá, hogy alperesek a 2,255. sz. tárgyalási jkvben kért halasztási kérésük dacára, az újabban mai napra kitűzött tárgyalás folytatásához nem jelentek meg, valamint az általuk megidéztetni kért s meg is idézett B. Bertalan sem jelent meg, s így azt, hogy felperes ökrét J. Áron az alperes község legelő helyéről, s így jogosan hajtotta volna le, s hogy az a községi határbirónal jogosan tartóztatott volna be, nem igazolták, ezek szerint J. Áron mint behajtó s L. Antal községi biró által képviselt Gyo-Remete község, mint azon ökröt letartóztató és kezességre is ki nem adó alperesek a leszállított kereseti kártérítési összeg megfizetésén egyetemlegesen elmarasztalandók voltak, még pedig a kártérítési összegben azért, mert az ellen alperesek kifogást nem tettek, szabályszerű megidéztetésük daczára a másodízben kitűzött végtárgyaláskor nem is jelenvén meg.

A marosvásárhelyi kir, itélö tábla: (1887. február 10-én 5,-392./p, 86. sz. a.) Az elsőbirósági Ítéletnek J. Áronra vonatkozó része mint nem felebbezett érintetlenül hagyatik, Gyo-Remete községre vonatkozó része azonban megváltoztatik, felperes keresetével ezen alperessel szemben elutasittatik. Indokok : Az 1885. évi október 17-én tartott első tárgyalás alkalmával L. Antal mint Remete község birája tagadta mindazon körülményeket, melyeket felperes állított és melyekre keresetét ezen alperessel szemben alapította. Minthogy felperes sem akkor, sem későbben ezen tagadással szemben állításait nem bizonyította — ennélfogva azok bizonyítottaknak nem tekinthetők és felperest ezen alperessel szemben keresetével elutasítani kellett.

A m. kir. Curia: (1887. dec. 16-án 4,372./p. 87. sz. a.) A marosvásárhelyi kir. itélő tábla Ítélete Gyo-Remete község elsőrendű alperesre vonatkozólag megváltoztatik és az elsőbiróság Ítélete hagyatik ezen alperesre nézve is helyben. Indokok: A kereset tárgyát képező ökör a községi erdőbiró által hajtatván be, a községi határbiró őrizete alatt visszatartatott és miután azon alperesi előadás, hogy ezen behajtás községi legelőről történt nem bizonyittatott: az ökör letartóztatása által okozott kárért a község is felelős, a mennyiben azt saját alkalmazottjai hivatási hatáskörük túllépésével okozták, miért is elsőrendű alperes tekintetében az elsőbirósági Ítéletet ezen és az abban felhozott indokokból helyben kellett hagyni.

A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)1888 / 2. szám

SZABADALMI LEÍRÁS

6795. szám. VII/e- OSZTÁLY.

Amalgam-tömő és poralakú gyógyszert vivő csípő

Dr TILTSCHER JENŐ ORVOS GYERGYÓ-REMETÉN ÉS Dr MÁTHÉ LAJOS ORVOS BUDAPESTEN.

Szabadalmaztatott 1896 május hó 21-étől kezdve.

Jelen találmány alapját egy általánosan használatban levő boncztani csípő képezi, mely akként van átalakítva, hogy a csípőszárak külön-külön egy-egy vájt csatornát a—a képeznek, úgy hogy a csípő zárásakor egy egész lefutásában egyenlő átmérőjű csővé alakulnak b, mely az amalgam, illetőleg a poralakú gyógyszer befogadására szolgál.

A csípő fogantyújának c mindkét ágán egy-egy hosszanti rés van f, mely rések egyike egy T alakú harántréssel d kezdődik.

A két szár között egy tolókészúlék van, melyen egy fémrúd g van megerősítve, mely egy az említett csatornába pontosan beleillő gombban végződik, h és a mely oly hosszú, hogy a végén levő gomb, ha a készüléket egészen előre toljuk, 0.1—0.2 milliméternyire a csatornán kijön.

Az egész tolókészúlék a csípőfoganttyú egyik szárán levő egyszerű hosszanti résbe f van erősítve egy kívül levő gomb által m, míg a T alakú harántrésen keresztül egy megfelelő T alakú fémcsap n jön a másik szár külső oldalára, úgy hogy a készüléket m, n, g előre tolva, a csípő két szára «b» csővé záródik és mindaddig zárva marad, míg a készülék egészen vissza nem húzatott. Ha czélszerünek mutatkoznék, átalakítható oly formán, hogy ezen harántréssel kezdődő hosszanti rés, harántréssel is végződjék, úgy hogy a mikor a zárt csípő föladatának vagyis az illető anyag bevitelének és kitolásának megfelelt, szárai azonnal szétnyílhassanak, a tolókészülék visszahúzásának megkönnyítése czéljából. Hogy a csípőszárak záráskor egymástól el ne térjenek és pontosan zárt csövet képezzenek, a tolórúdtól jobbra az egyik, balra a másik száron egy o és o¹ irányító szög van, a mely szögek mindegyike a másik csípőszáron levő p, p¹ nyílásokba irányúl.

Ugyanezen szerszámok egy másik nélkülözheteten alakja, az midőn az a, a csatornák képezte zárt b cső, mint a 2—3. illetve az 5—6. ábrákon látható egy negyed-, vagy félkörben lapjára vissza van hajlítva, megkönnyítendő a poralakú gyógyszernek, illetőleg amalgamnak olyan helyekre való bevitelét, a hová egyenes csípővel hozzáférni nem lehet. Ezen módosulásban a merev tolórúdat g akár egy lapos, akár egy spirális rúgó q képezi.

SZABADALMI IGÉNYEK.

1. Amalgam-tömő és poralakú gyógyszert vivő csípő, kivájt csípőszárakkal a—a₂ a mely szárak, a csípő zárásakor egy egész lefutásában egyenlő átmérőjű csatornává b alakúinak.
2. Az ezen csatornán szállítandó anyagnak kitolására szolgáló g tolórúdból, illetőleg q rugóból és h gömbből álló készülék.
3. A tolórúddal szorosan összefüggő, a csípő zárására szolgáló, T alakú fejjel bíró zárókészűlék m—n.

Szabadalmi leírások 6001-7000. lajstromszám 6795. lajstromszámú szabadalom • Amalgám tömő és poralakú gyógyszert vivő csípő

A csíkvármegyei Gyergyóremete község határában mintegy 2000 kat. holdon óriási tömegben léptek fel a sáskák, melyeknek rettenetes serege falánkan pusztit el minden zöldet erdőn, mezőn, falun, fűt-fát, terményt, mindent lerágva. A hatóságok intézkedtek, hogy az óvintézkedéseket megtegyék. Az agyonsanyargatott, földhöz ragadt szegény székely népnek semmije sem marad, ha az idei terményt a sáskák felfalják zölden. A Székelyföldön a sáskajárás a tavaly is sok kárt okozott.

Keleti Ujság, 1932. június (15. évfolyam, 123-146. szám)1932-06-07 / 129. szám